2014. december 04. A Mikulás minálunk...
A Mikulás talán az az ünnep, ami miatt az ember a leginkább tud izgulni. A sok előkészület a csizmák kifényesítése mind igazán izgalmassá teszik ezt az ünnepet. Aztán a tény, hogy az, amiképpen fogadjuk és várjuk a Mikulást, az következménnyel lehet arra amilyen ajándékot kapunk. Régebben (sokkal régebben) én is elhittem, hogy a Mikulás előtti néhány napban mindenképpen nagyon jól kell viselkednem, nehogy rossz ajándékot kapjak. Így hát szó szerint vadásztam a jó cselekedetekre. Teregetés, mosogatás, fahordás, ahogy esik, úgy puffan. Emiatt talán még a felnőttek is élvezik ezt az ünnepet. Aztán ennek az ünnepnek van némi valóságalapja is. Nem mintha egy kisgyereknek, aki csak az ajándékára vár bármit is számítana. Minden ünnepben van valami, ami igazán jellegzetessé teszi azt. Itt természetesen a csizma, a virgács, maga a Mikulás és így tovább, és ez különösen hatásosan össze tudja hozni a családot, akármilyen furcsán is hangzik. Sokszor nem csak maga a tény teszi olyan csodálatossá bármelyik ünnepet, hogy ünnepelünk valamit, hanem ezek az apró dolgok is, amik ilyen jellegzetessé teszik az ünnepet. Aztán amikor elmúlt az ünnep és valaki csak annyit mond „Mikulás” akármi is ezzel a mondanivalója, mindenképp igazán szép emlékeket idéz fel (Bandicz Bálint Barnabás 6.osztály)
